Bevezető
Óriási elánnal vetették magukat bele a kínaiak az elektromos bringák gyártásába is. A sztori ugyanaz, mint annyi minden más területen (telefonok, autók, tévék), eleinte jönnek a meglehetősen satnya, de roppant olcsó megoldások, aztán rohamtempóban elkezdenek úgy fejlődni, hogy Kínán kívüli beszállítók megoldásait implementálva továbbra is relatív alacsony áron adnak versenyképes megoldásokat. Számtalan kínai elektromos bringa járt nálunk az utóbbi években, volt sok kellemetlen és néhány kellemes élményünk, de a legjobban mindig a nyomatékszenzort hiányoltuk.
[+]
Hogy az is megértse a szitut, akinek eddig fogalma sem volt arról, hogy ez miért jó, annak a kedvéért vegyük át röviden az elektromos bringák meghajtásának módozatait. Alapvetően arról van szó, hogy a legolcsóbb megoldások tényleg szögegyszerűen működnek: általában van a hátsó agyban egy elektromotor, ha pedig a júzer megtekeri a pedált, akkor kisvártatva (de nem azonnal) ez a motor bekapcsol és egy abszolút fix erővel elkezd dolgozni. A működésének három dolog vethet véget: az ügyfél eléri a rásegítéssel elérhető maximális sebességet (ez szoftveres limitáció általában 25 kmh-ban), meghúzza féket, vagy megáll a tekeréssel. Utóbbi esetben szinte van egy kis késés, még egy picit működik a motor, aztán kikapcsol.
[+]
Ezzel a megoldással több baj is van. Egyrészt nem takarékos, mindig a maximumom jár. Másrészt elég kretén érzés alig tekerni valamit, de suhanni a végsebességgel, ebből fakad a harmadik gond, hogy nehezen adagolható, a negyedik pedig ez a késleltetett ügymenet. Ez utóbbit egy okos vezérléssel át lehet hidalni (ilyen a középmotoros Eleglide C1), de kínai fronton ez egyelőre nem jellemző. Mindegyik sajátossághoz hozzá lehet szokni, abszolút lehet így is létezni, csak hát ennél van szofisztikáltabb megoldás, ez pedig a nyomatékszenzor. Itt a rendszer azt figyeli, hogy milyen erővel pedálozunk és annak megfelelően segít be, fokozatmentesen adagolva az erőt. Ez egy jóval komfortosabb, takarékosabb és kiszámíthatóbb ügymenet, egy teljesen más színvonalú kerékpározási élmény, de persze itt is vannak eltérések a megoldások kapcsán például abban, hogy hova helyezi el a gyártó a motort. A OneSport egy friss cég a mezőnyben, a nagyon olcsó OT16-ot már egyszer ideküldték tesztre, de most szintet léptek a nyomatékszenzoros géppel. Nem traktálnám az olvasót azzal, hogy milyen szövevényes beszélgetésbe bonyolódtam a gyártó illetékesével, erre jobb formátum a videós bemutató, de a lényeg az, hogy nagyon hisznek abban, hogy rövid időn belül sikeresek és népszerűek lesznek, leginkább azért, mert eddig bérgyártóként számos ismertebb kínai márkának dolgoztak be, ezért aztán tök sok tapasztalatuk van. Úgyhogy roppant érdeklődve álltam neki a doboz kibontásának.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
